A Republikánus Párt 1854-ben alakult meg és ennek létrejöttében fontos szerepe volt a Bostonban 1833-ban alapított Amerikai Rabszolgaság Elleni Társaságnak. Jelképe az elefánt. Konzervatív, vallásos ihlettel megáldott emberek képezik bázisát.
Belpolitikailag van különbség a két párt között, külpolitikailag nincs. Az amerikai külpolitika párt-semleges és súlypontja Izrael fontossága és a Közel-kelet pacifikálása. Pragmatikus, a valóságot veszi alapul, de súlyos értelmezési problémákba botlik külpolitikája – történelem-szemléleti hiányban szenved. Mindkét párt hajlott a korrupcióra, a demokraták inkább. Fontos volt a biztonságpolitika. Értékben és eszmeiségben a két párt nem különbözik egymástól.
Több párt is elindul a választásokon, de a két nagy pártot leszámítva kevés eséllyel. 1919-ben John Reed vezetésével alakul meg a kommunista párt. Könyve: Tíz nap, amely megrengette a világot. A gazdasági válság alatt növelte befolyását, 1929-33-ig. Számos értelmiség szimpatizált az amerikai kommunista párttal (Rosenberg házaspár - atomkutatás, Paul Robson – zenész). Számos más értelmiségi is szimpatizált a kommunistákkal – állandó Szovjet finanszírozással működött a párt 1989-ig.
Republikánus korszak
Thomas Jefferson (1801-1809) az USA 3. elnöke. Elnöksége alatt 1803-ban az USA 15 millió dollárért megveszi Louisiana államot a franciáktól (Napóleonnak pénzre van szüksége a háborúihoz). A republikánus párt 25 évig egyeduralmat gyakorol (délen különösen nagy a republikánus befolyás).
1809-1817 James Madison az USA 4. elnöke. Az angol-amerikai háború belpolitikai következményeként támadják Madisont, miszerint a nyugat és a dél nyomására indította a háborút az angolok ellen. Ez Madison háborúja volt. Emocionális győzelmet jelentett az amerikaiak számára ez a győzelem: „Mi amerikaiak”.
1812 - angol-amerikai háború (a 2. és egyben utolsó angolszász háború). Lokális jellegű zavargásokból indul ki. A napóleoni háború során Nagy-Britannia és Franciaország is korlátozta USA-nak az Európával folytatott kereskedelmét, amely korlátozással Napóleon 1810-tő felhagyott, és ezért kiéleződhettek a brit-amerikai ellentétek. A területi terjeszkedést remélő republikánusok az indiánok támogatásával vádolták a briteket és 1812-ben hadat üzentek Nagy-Britanniának. Ez a háború két héttel a békekötés utáni New Orleans-i csatával ér véget, amelyikben Andrew Jackson parancsnok (aki 1829-1837 az USA 7. elnöke) megveri az angolokat, akiket beszorít a mocsárba, majd később erre épül a város. Ez a háború területi változásokat nem eredményezett, de megerősítette az amerikai nemzeti egységet és öntudatot. Az USA nagyhatalommá kezd fejlődni.
A 19. század közepétől újabb emigrációs hullám indul meg Kelet-Közép-Európa és Ázsia felől (a 19. századig az észak és nyugat-európaiak – ír, angol, francia - jelentették a bevándorlókat). Az ópium-háború után (1848) kínaiak tömege jelenik meg. A Kongresszus 1872-ben törvényben tiltja meg a sárgáknak, hogy emigráljanak Amerikába, de ezt úgy játszották ki, hogy Kanadába jöttek, majd onnan szivárogtak le az USA-ba. Az induló vasútépítkezésbe a kínai munkaerő erősen belefolyt (Volt egyszer egy vadnyugat). A vasútnak köszönhetően a nyugati területek is bekapcsolódhatnak az iparosodásba. Megújul a kommunikáció is, már nincs szükség a postakocsira.
Az emigráció változása erősen érintette az amerikai élet minőségét is. Sok orosz zsidó is emigrált Amerikába (New Yorkban zsidó- és, olasz-negyed létesül). Amerika keleti része megtelt. A nyugat felfedezése, feltárása következett. Amerika terjeszkedett. Go West! – a Mississippitől nyugatra.
1848-ban kitört az amerikai-mexikói háború. Texast és Kaliforniát 1848-ban annektálják az USA-ba. Rio-Grande határ. Kalifornia nagy érték az USA-nak, földrajzilag kiváló helyen fekszik, az időjárása rendkívül jó („Édentől keletre”).
