Az Egységes Európai Okmány elfogadása – az egységes piac megvalósítása
Az olajválságok és recessziók ellensúlyozására a ííközösségen belül a nemzeti piacok védelme érdekében hozott intézkedések következtében a korábbiak sokszorosára emelkedtek az ún. nem vámjellegű korlátozások, amelyek nem csupán lehetetlenné tették a Római Szerződésben lefektetett közös piac megvalósítását, de veszélyeztették az addig elért eredményeket is. Megoldás: a dereguláció:
· a különböző nemzeti jellegű adminisztratív rendelkezések felszámolása
· a közöségi döntéshozatal módosítása (az egyhangú szavazási rendszer megváltoztatása): ez azonban csak a Római Szerződés módosításával volt véghezvihető
A nyolcvanas évek közepére ennek megérettek a politikai feltételei (a nemzeti és a közösségi érdekek egybeesése) és a tagállamok hajlandónak mutatkoztak nemzeti szuverenitásuk egy részének a feladására annak érdekében, hogy közösen sikerüljön egyrészt kijutni a válságból, másrészt új lendületet adni az integrációnak. Ezt ismerte fel Jacques Delors (1985-95) az Európai Bizottság elnöke, aki megértette és a tagállamokkal el is fogadtatta, hogy a fejlődés egyik feltétele a nagy és deregulált belső piac. E gondolatok jegyében készült el 1985-ben a Fehér Könyv (belső szabályozás), amely az EK egységes piacának 1992-re megvalósítandó tervét tartalmazta ( az egységes belső piac létrejöttét akadályozó fizikai, technikai és pénzügyi akadályok felszámolása). Létre kell hozni a tőke, az áru, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlását. Ennek azonban voltak akadályai:
1. Országhatárok
2. Fiskális, adózási (két adófajta: jövedelemadó; ÁFA, amit egységesíteni kell – egyes országokban az ÁFA egy szociális eszköz: GB)
3. Technikai kérdések – szabályok egységesítése.
4. Munkaerő áramlás – diploma egységes elismerése, átjárható képzés.
5. Multinacionális vállalatoknak is problémát jelentenek a különböző országok.
Az EK vetélytársai: USA, Japán, SU. Ugyan a SU kidőlt a sorból, de gazdaságilag az EK így is csak a harmadik. Az 1980-as évek közepén Kohl és Mitterand nyitott az integráció mélyítésének kérdésében ( a meghozandó jogszabályok érdekében késznek mutatkoztak a nemzeti szuverenitás további korlátozására). Így született meg a Római Szerződést módosító Egységes Európai Okmány, amelyet 1986-ban írtak alá (SEA - Single European Act) és életbe 19871.1-vel lépett. Rendelkezése szerint az egységes piac megvalósítását 1992.12.31-ig kellett elérni, aminek elérése érdekében erőteljes közösségi jogalkotás és tagállami jogharmonizáció következett be. Az Egységes Európai Okmány elfogadásával hatékonyabbá vált az EK működése. Az Egységes Európai Okmány komoly intézményi változásokaz is hozott:
· kiterjesztette a Közgyűlésből időközben Európai Parlamentté átnevezett és 1979 óta közvetlenül választott képviselőtestület befolyását: együttműködési eljárás – az EUP beleszólási jogot kap a döntési mechanizmusba és vétójoga van a társulási szerződések ügyében.
· szélesítette a Bizottság hatáskörét
· hozzányúlt a tanácsi szavazási rendszerhez is: megnövelte a konszenzusos döntéshozatal mellett addig kisebb szerepet betöltő ún. minősített többségi szavazás jelentőségét: nemzeti létérdekre való hivatkozás esetén azonban továbbra is egyhangú elfogadás szükséges (a többség lehet: egyszerű, minősített, egyhangú).
Határrendszer problematika: 1995-re a Schengeni Egyezmény értelmében a belső határokat teljesen lebontják (csak egy közös külső határ van) – GB nem támogatja.
Közös piac – szociális kompenzációs tervezet. 1989. szociális charta. Thatcher nem írta alá, helyette a szociális kedvezményeket leépítette és pragmatista politikát folytatott. Gb-ban olcsó volt a munkaerő (mivel nem volt az államtól szociális támogatás), a nemzetközi vállalatok ezért GB-ba mentek (az összes európai beruházás 40%-a ide került). Az olcsó brit munkaerő viszont távozott az országból.
Az 1990-es évek elején a SZU összeomlik, egypólusú világrend alakul ki. Az EK identitásválságba kerül (nincs közös ellenség).
A Közép-Kelet-Európai országok elkezdtek nyitni az EK felé. Vajon az EK képes-e befogadni ezeket az államokat. (Az USA-val és Japánnal is tartani kell a versenyt).
Gazdasági unióra van szükség – gazdaságpolitika egyesítésével, közös pénz megteremtésével.
