Költségvetés az EU-ban

Nem lehet deficites. 1971 – a bevétel a tagállami befizetésekből származik (gazdasági súly alapján történő befizetés). 1965-től vám- és agrárbevételek közös kasszába kerülnek.

1968 június 1 – létrejön a vámunió, aminek eredményeként a vámbevétel a közös kasszába kerül.

Az ÁFA-ból (Value Added Tax – értéktöbblet-adó) - 1 % a költségvetésbe meg az 1980-as évek közepéig. 1985-től ez az összeg 1,4 %-ra nőtt., mivel az agrárköltségvetést finanszírozni kell. Az 1.4% a fogyasztást tükrözi, nem a termelést.

1985-ben reform, bevezetik a GDP faktort (az összes befizetés 1.8%-a - évente változik – és kompenzálják.

 

Kiadási oldal

Közös agrárpolitika (CAP) a legnagyobb rész. A hatok alapítják. Franciaországé a legnagyobb mezőgazdasági kiadás, amit finanszíroztatni akar.

-          A mezőgazdaság kiszámíthatatlan, ezért támogatni kell.

-          Az USA-hoz és Kanadához mérten kicsik a gazdasági egységek – így költséges a modernizálás és a megtérülés is kétséges.

-          Kérdés az ellátás biztonsága – lehet-e külföldi beszállításra bízni ezt.

-          Szociális megfontolások – az EU 20%-a élt a mezőgazdaságból, ma ez 2-3%.

-          Ha a mezőgazdaság nem tartja el a népességet, akkor az problémát okoz, így segíteni kell az ágazatot.

A mezőgazdasági termékek szabadárasak, de egyes cikkeknek meghatározták árát. Három féle ár, amit a Tanács határoz meg:

- Adminisztratív ár (kötelező felvásárolni).

- Tájékoztató ár (ajánlott).

- Felvásárlási ár.

 

Egy termék közös ára 100, ez kívül 60. Lefölözés: 100-ért árusítja (+ 40), amit lefölöz. Fordított esetben szubvenció (támogatás).

Intervenciós támogatás – túltermelés esetén az EU felvásárolja, majd értékesíti.

Bizonyos mezőgazdasági termékek esetén az EU meghatározza, hogy X ország mennyit termelhet (MO – szőlő).

Mozgó vám – mindig annyi, amennyi az EU szintjére hozza az árut.

 

1980 - Mansholt terv: az elaprózott birtokstruktúrát átalakítani, gépesíteni (nem vezetett eredményre).

 

Árfolyamrendszer (három féle):

- Szabadon lebegő (GB 80-as évek) kiszámíthatatlan folyamatokat eredményez,

- Rögzített (egy ország valutáját valamihez köti – pl. 1 uncia arany 35 USD)

-          A kettő közötti (MO: csúszó leértékelő).

 

Bretton Woods – USA dollár, mint horgonyvaluta. A Vietnami vereség szabadon lebegő árfolyamot eredményez.

1980-ban be akarták vezetni a monetáris uniót, ami a Werner tervhez kötődött: a valuták teljes konvertibilitása (átválthatósága), valamint a valutaárfolyamok egymáshoz rögzítése. (Nem sikerült).

Rögzített árfolyam – van megengedett lebegtetési sáv +1% és –1% között (dollárhoz rögzített). EK-ben 2.5% a kimozdulás (le-fel), ha nem működik, a nemzeti bankok beavatkozhatnak.

 

EU Monetáris Rendszer (EMS)

Minél kisebb legyen a kilengés + 2.25% és –2.25% a valutakígyó (összesen 4.5%).

Közös elszámolási egység az ECU (egymással szemben ezzel számolnak el a tagállamok). -  Ehhez létrehoztak egy valutakosarat. Az államok pénzéből jött létre a 100 % (német márka 30%, francia frank 22% stb.).

Az ECU állandó, stabil volt – a valuták kilengése kiegyenlítette egymást. Az államok a tartalékokat ECU-ban képezték. A valutaárfolyamoknál fellépő problémák esetén is használták.

1997-ig élt ez a rendszer. 1997-ban végleges árfolyam-rögzítés. Nincs fel-le értékelés. (Majdnem közös pénz, de nem volt közös gazdaságpolitika). 

Megtörténik az elhatározás a közös pénz létrehozatalára.

A közös pénz konvergencia kritériumai:

1. Az infláció maximum 1,5 %-al térhet el a 3 legjobb országtól.

2. A költségvetési deficit nem lehet több a GDP 3 %-nál.

3. Az összes államadósság nem lehet több, mint a GDP 60 %-a.

4. A kamatok nem térhetnek el 2 %-kal a 3 legjobb teljesítményű országétól (hosszú lejáratú kamatláb).

5. Valutaleértékelés nem lehetett a megelőző 2 évben.

(A harmadik pontot elhagyták, Belgium esetében ez 80% volt.)

2000-ben elhatározták, hogy 2002-ben bevezetik az Eurót.