Az EU fejlődési szakaszai:
1945 – 57 – megelőző szakasz
1957 –73 – I. szakasz. 1973-ban csatlakozik GB, Írország és Dánia. A struktúra kialakulása
1973-85 – II. szakasz. Europesszimizmus.1973-ban gazdasági válság. Breton Woods
összeomlik – mindenki saját magával van elfoglalva.1981-ben Görögország, (1986-ban Spanyolország és Portugália) csatlakozása.
1985-92 – III. szakasz. 12 tagállam.
1992 – 2001 – IV. szakasz. (Maastricht). 1995-ben csatlakozik Svédország, Finnország és Ausztria (15 tagállam). A Közép-Kelet Európai országok beadják csatlakozási kérelmüket.
EU – gazdasági óriás, politikai törpe, katonai hangya. (Szimbólum 12 csillag.)
2001- V. szakasz. Az Euro bevezetése. Az EU újabb bővítése.
I.szakasz – 1957 – 73
Az első olajválságig gyors integráció zajlott (a tagállamok közötti kereskedelem 40%-al nő, a vámterhek 10%-al csökkentek) és az EGK sikerének legfőbb bizonyítékát a brit politika átértékelése adta: már 1961-ben jelezte csatlakozási szándékát, de ezt ekkor és 1967-ben is De Gaulle tábornok vétójával elutasította. (1961. áprilisában Harold Macmillan GB ME (1957-63) Kennedyvel tárgyal és kiderül, hogy az USA-nak nincs szüksége külön kapcsolatra GB-val.) De Gaulle számára a francia szuverenitás és vezető szerep elengedhetetlenül fontos volt, maga az EGK is zavarta őt. Ennek következtében létrejön a Fouchet-terv: külpolitikai egyeztető folyamat. Külön bizottságok védelemre, kultúrára – valamint külön közgyűlés tervezete. A Miniszterek Tanácsában egyhangú szavazás, valamint francia javaslatra minősített többség (megbukott). Az ő radikális fellépése a belső működésben is problémákat okozott ( a „nemzetek Európájának” volt a híve a szupranacionális intézményekkel szemben): 1965 – az „üres székek” polikája révén fél éven keresztül bojkottálta a közösségi intézményekben való részvételt, miután az agrárpolitika finanszírozására tett reformjavaslatokkal nem értett egyet. Ugyanis a közös agrárpolitika keretében közös kasszából fizethetnének és a költségvetési eljárást aközgyűlés hatáskörébe utalnák. De Gaulle ezt megvétózza – üres szék politikája(1965.júliusától 1966. januárig Franciaország nem megy el a Tanácsba). A válságot a „luxemburgi kompromisszum” (hallgatólagos) formula oldotta fel: ha egy tagállam alapvető nemzeti érdekeire hivatkozik egy kérdésben, akkor arról csak egyhangúan, azaz konszenzussal lehet dönteni. A tagállamok számára kiharcolt biztosíték azonban nagy mértékben megnehezítette és lassította a közösségi döntéshozatalt. 1985-ig volt érvényben, Jacques Delors a Római szerződés módosításával a LK-t hatályon kívül helyezte.)
1960. májusában Stockholmban megalakul az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) – GB, Dánia, Norvégia, Svédország, Írország, Ausztria, Svájc. A társulás lényege, hogy egymással szemben lebontják a vámokat. A probléma az, hogy mindegyik az EGK-val kereskedik, és nem egymással.
Az 1965-ben elfogadott Egyesítő Szerződéssel (ESZAK, EGK, EUROATOM = Európai Közösségek (EK) 1967 júliusára összevonták az addig párhuzamosan működő szerveket: egy Bizottság, Tanács, Közgyűlés és Bíróság szolgálta mindhárom szervezetet ezek után ( az ESZAK Főhatósága beolvadt a Bizottságba). Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy mindhárom szervezet továbra is megőrizte nemzetközi jogalanyiságát, csak intézményeik vátak közössé. Az EK elnevezés az 1992-es Maastrichti Szerződés óta az EGK-ra is vonatkozik, mivel ez a szerződés az EGK-t átnevezte EK-gé. Az EK kifejezés tehát utalhat az EGK-ra, de mindhárom közösségre összefoglalóan is.
Az EK tagja lehet bármelyik európai és demokratikus berendezkedésű álam. Nincs határidő. (Az EK jogi személyiség, az EU nem az. 1992-től csak az EU-hoz csatlakozhat az új tagállam.)
1968 július 1 – megalakul a VÁMUNIÓ. (Nincs belső vám, harmadik ország felé egységes külső vámpolitika). Aktivizálódnak a külkapcsolatok, megjelennek társulási szerződések (Görögország, Izrael)
