Liberalizáció - demokratizáció 

A lib. a civil társ-hoz kötődik, a dem. az államhoz.

Hegel: A citoyen és a bourgeois. A burzsoá a gazdasági polgár, aki a civil társ-ban ténykedik. A citoyen az állampolgár, honpolgár, aki a közösségért cselekszik, politikai polgár. Ez a kettő egy és mégis kettő. Ugyanarról az emberről van szó, de mint citoyen közösséget vállal a társ-ért és politikáért, és szavazati jogáért küzd.

Akkor van csak dem., ha minden állampolgár nem pusztán gazdasági ember, hanem van egy citoyen, honpolgári és állampolgári arculata, aki a köztársaságért tesz meg mindent: Viva Republik!

Ha csak magánpolgárok vagyunk, akkor gond van, mert a dem. pol. tudat nélkül nem igazán tud létezni. Ha nem veszünk részt pl. a választásokon, akkor mint fogyasztó polgár jók vagyunk, de mint pol. polgár nem vagyunk jók. Mert a dem. nem az államért, hanem a civil társ-ért van! Dem. csak akkor van és csak akkor lesz, ha a civil társ. képes politikaivá válni.

A nemzetállamok megjelenése teremtette meg a dem. közösségek lehetőségét.

Egy multikulturális társ. is lehet demokratikus, de a történelem azt mutatja, hogy a legtöbb példa a nemzetállamhoz köti a demokráciát.

Az a legnagyobb veszély, ha a magánemberek azt gondolják, hogy nem sok közük van ahhoz, amit körülöttünk van, ennek csak nézői vagyunk, meghallgatjuk és mi csak alkalmazkodunk a döntésekhez.

M.o-n nem burzsoá van, hanem fogyasztó polgárság. (megjelenő könyvében erről is szó lesz!). Lényeg, hogy meglegyen a napi „betevője”. A magyar ember önmagában keresi a hiba forrását, még többet dolgozik, ahelyett, hogy citoyenné válna, mert a bajok eredeti az államban van! Távol vagyunk attól, hogy a magyar társ. felismerje, hogy a bajok honnan erednek. A struktúrákkal van a probléma és az állam cselekvésével. Ebben a citoyennek fontos szerepe lenne!