Repressziós potenciál: mennyire tolerálja valaki az elnyomást.

(Pl: egyetért-e ön azzal, hogy a rendőrök gumibottal verjenek szét egy tűntetést?) Ez MO-on magas. A lengyeleknél ez alacsony, mivel itt a rendszerváltozás is tömegmozgalom révén zajlott le.

Ahhoz, hogy a repressziós potenciál csökkenjen, a proteszt potenciál növekedjék, nagy szerepe van a médiának. Ha a média beszámol arról, hogy más országokban a tömeg hogy tüntet, hogyan szervezi meg magát, ezáltal az emberek formálhatóak. Új generációnak kell felnőnie, aki az adott demokratikus rendszerben szocializálódott már.

 

Verseny a fontos - USA modell.

Részvétel a fontos - Európa modell.

Nem segíti sem a versenyt, sem a részvételt: sajátos magyar modell.

 

Schumpeteri koncepcióban nem fontos, hogy mekkora a részvételi arány. A végeredmény a fontos.

 

A participációs koncepcióból sok baloldali ideológia nőtt ki.

 

Európa sok országában pl. fontos a belső üzemi tanácsi rendszerek létrehozása, hogy ők is részt vegyenek az események alakításában.

A Schumpeteri koncepció szerint csak négyévente szóljanak bele az emberek a politikába.

MO-on jelentős a politikán kívüli réteg - akinek nincs információja, nincs tisztában a politikai folyamatokkal.

(Venezuelában, Ausztráliában, Belgiumban pl. kötelező a választási részvétel.)

 

A lengyel civil társadalom nem szenvedett annyit, mint a magyar. Az egyházak megmaradtak, nem üldözték őket. Romániában is nagy szerepe van az egyháznak a társadalom szervezésében is.

 

A magyar társadalomban a kohézió hiányzott, generációk estek ki. Megszakadt a folyamatos politikai elitképzés, értelmiségi családok hagyták el az országot. Akik korábban szervezték a társadalmi életet, a megtorlástól való félelmükben hagyták el az országot.

 

Az ukránoknál a civil társadalom szervezte meg, hogy számolják újra a szavazatokat: „narancsos forradalom”. Addig nem mentek el az utcáról, míg ez be nem következett.