Az Európai Unió Maastricht után: nehézségek és újabb bővülés

 

A szerződés aláírása után úgy tűnt, hogy az Unió vezetői – mindenekelőtt a pénzügyi unió célkitűzéseivel – túlzottan előre szaladtak. Ezt igazolták a szerződsé ratifikálásának a nehézségei: Franciaországban 1%-os többség, GB-ban nem merték szavazás elé vinni, Dániában  megismételt szavazáson lett elfogadva a pénzügyi unióból való önkéntes kimaradási lehetőségnek köszönhetően . (A szerződés csak akkor érvényes, ha minden tagállam elfogadja – parlamenti jóváhagyással vagy népszavazással.)  A 90-es évek elején beköszöntött gazdasági recesszió is erősen mehviselte a monetáris rendszert.

            Ebben a nehéz időszakban mégis egyre többen kopogtattak az EU ajtaján, mert ez már egy olyan szoros integrációs tömböt jelentett, amelyből a kimaradás a kontinens többi állama számára az erőteljesen globalizálódó világban egyben a lemaradás és ezzel együtt az elszigetelődés veszélyével fenyegetett. Ausztria, Finnország, Norvégia és Svédország után a volt kommunista rendszerek alól felszabadult államok is jelentkeztek. 1995-ben csatlakozik az EU-hoz Ausztria, Finnország és Svédország (Norvégiában elutasították a csatlakozást, mert nem tetszik nekik a halászati kvóta. Magas az ország GDP-je és félti függetlenségét), így 15-re bővül az EU tagok száma.

Kétsebességes EU – az adott tagállam dönti el, hogy csatlakozik-e a monetáris unióhoz, vagy sem (15-ből 11 csatlakozik a közös pénzhez).

Az Unió mélyülése, vagy bővülése a kérdés! Lépcsőzetesen bővül és mélyíti az integrációt.

 

1992. Létrejön az Európai Gazdasági Térség. EFTA és az EU hozza létre.

 

1994. Szabadkereskedelmi övezet az EFTA és az EU között.