A Lisszaboni Szerződés és a változások

A Lisszaboni Szerződés egy újabb állomás az EU integrációjának történetében, amely jól beleillik az állandó továbbfejlődés folyamatába. Miután áttekintettük az európai integráció fontosabb történéseit és az Európai Unió intézményrendszerét, nézzük meg, vajon milyen változásokat hozott a Lisszaboni Szerződés. Az EU kibővült, emellett Európa is egyre több kihívással találja szemben magát. Választ kell adni a gazdasági válság, az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés, az energiabiztonság és a nemzetközi bűnözés adta problémákra, ezekre egy döntéseiben lassú, túlbürokratizált monstrum nem képes. A világossá vált reformigényeket előbb az Alkotmányszerződés próbálta kielégíteni, ennek ratifikációja azonban a francia és holland népszavazásokon elbukott. Találni kellet tehát egy olyan módszert, ami megoldást jelent az EU szükséges reformjára is és a ratifikáció problematikájára is. Ez a megoldás lenne a Lisszaboni Szerződés, kérdés, hogy a valóságban mennyire lesz működőképes?

A Lisszaboni Szerződést az EU 27 tagállama 2007. december 13.-án írta alá. Annak hatályba lépéséhez azt a tagországoknak külön-külön kellett jóváhagyniuk, az ilyen esetekben alkalmazott saját eljárással összhangban. A Lisszaboni Szerződés módosítja a hatályos EU- és EK-Szerződést, ám nem lép azok helyébe. A változások:

-          Az Európai Unióról szóló és az Európai Közösségeket létrehozó szerződés preambulumába egy új cikk kerül: „ÖSZTÖNZÉST MERÍTVE Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoztak,” – valamint néhány apróbb kiegészítés.

-          Az általános rendelkezéseknél egy fontos dolgot találunk, miszerint „Az Unió e szerződésen és az Európai Unió működéséről szóló szerződésen (a továbbiakban: a Szerződések) alapul. E két szerződés azonos jogi kötőerővel bír. Az Unió az Európai Közösség helyébe lép és annak jogutódja.” Magyarul a három pillér egyetlen entitásban egyesül és így az egészre kiterjeszti az Európai Unió elnevezést.

Sokan, sokféle formában taglalják a Lisszaboni Szerződés módosításait, én érthetően és kivonatosan az alábbiak szerint próbálom meg:

Demokratikusabb Európa

Az Unió polgárai által közvetlenül választott EP hatásköre bővül, az uniós jogalkotás, az uniós költségvetés és a nemzetközi megállapodások vonatkozásában. A döntéshozatali folyamatban alkalmazott együttdöntési eljárás kiterjesztése biztosítja majd, hogy az uniós jogszabályok túlnyomó többségének megalkotása során az Európai Parlament ugyanolyan súllyal vegyen részt a folyamatban, mint a tagállamokat képviselő Tanács.

Megnövekedik a nemzeti parlamentek szerepe is. Ezen túl jobban bekapcsolódhatnak az EU munkájába, nyomon követhetik, hogy az egyes eljárások megfelelnek-e a szubszidiaritás elvének (megfelelő szinten való alkalmazáselve).

 „Legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.”

Átláthatóbbá válik a tagállamok és az Európai Unió közötti viszonyrendszer a hatáskörök (feladatok) pontos kijelölésével.

Először írják le konkrétan egy uniós szerződésben, hogy a tagállamok kiléphetnek az Unióból.

Hatékonyabb Unió

A Tanácsban alkalmazott minősített többségi szavazást a szerződés újabb szakpolitikai területekre terjeszti ki annak érdekében, hogy a döntéshozatal felgyorsuljon és eredményesebbé váljon. 2014-től kezdődően a minősített többség kiszámítása a tagállamok és lakosok száma alapján meghatározott kettős többség elve szerint történik, összhangban az Unió kettős legitimitásával. A kettős többséghez az szükséges, hogy a határozatokat a tagállamok 55%-a elfogadja, továbbá hogy az igennel szavazó tagországok lakosainak száma együttesen elérje vagy meghaladja az Unió teljes lakosságának 65%-át.

Létrejön az Európai Tanács elnökének posztja, melyet két és félévente választás útján töltenek majd be. Ez a poszt már kiosztásra került, legalábbis a konszenzus megszületett: Herman Van Rompuy lesz az Európai Tanács első elnöke. Új szabályokat vezet be az Európai Parlament jövőbeli összetétele és a biztosok számának jövőbeli csökkentése vonatkozásában. A szerződés értelmében a Bizottság elnökének jelölésekor az európai parlamenti választások eredményeit is figyelembe kell venni. Az elnököt a Tanács ajánlása alapján az Európai Parlament választja meg. A szerződés pontos szövege: ”Az Európai Tanács minősített többséggel, két és fél éves időtartamra választja meg elnökét; az elnök megbízatása egy alkalommal megújítható. Akadályoztatás vagy súlyos hivatali mulasztás esetén az Európai Tanács az elnök megbízatását ugyanilyen eljárással megszüntetheti.”

A jövőben az EU hatékonyabb lesz a szabadság, biztonság és jogérvényesülés terén felmerülő feladatok, így pl. a terrorizmus elleni küzdelem és a bűnözés elleni fellépés esetében, de ez a következők vonatkozásában is elmondható: energiapolitika, közegészségügy, polgári védelem, éghajlatváltozás, általános érdekű szolgáltatások, kutatás, űrpolitika, területi kohézió, kereskedelmi politika, humanitárius segítségnyújtás, sport, idegenforgalom és igazgatási együttműködés.

Jogok és értékek, a szabadság, a szolidaritás és a biztonság Európája

A Lisszaboni Szerződés részletesen áttekinti és megerősíti az Unió működésének alapjául szolgáló demokratikus értékeket és célkitűzéseket.

Kötelező erejű új jogokat hoz létre: garantálja az Európai Unió alapjogi chartájában rögzített szabadságokat és elveket. A jogok közé egyaránt tartoznak polgári, politikai, gazdasági és szociális jogok. Megőrzi és megerősíti a „négy szabadságot”

Az új dokumentum hangsúlyozza, hogy az Unió és a tagállamok a szolidaritás szellemében közösen lépnek fel, ha az egyik tagországot terrortámadás éri, illetve természeti csapás vagy ember által okozott katasztrófa sújtja valamint az energiaügyek területén gyakorolt közösségvállalás fontosságát is hangsúlyozza.

Európa, mint hatékonyabb globális szereplő

A szerződés által életre hívja a külügyi és biztonságpolitikai főképviselői tisztséget, e poszt révén az EU külső fellépése hatásosabbá, következetesebbé és hangsúlyosabbá válik. A főképviselő alelnöki tisztséget tölt majd be az Európai Bizottságban. Hosszas politikai alkudozás után végül Catherine Ashton bárónő, brit munkáspárti politikus lett az EU jelöltje a kül- és biztonságpolitikai pozíció betöltésére (talán kárpótlásként azért, mert az EU elnöki posztját nem Tony Blair kapta meg). A szerződés által létrejön az európai külügyi szolgálat, amely támogatást és segítséget fog biztosítani a főképviselő részére. „(1) Az Európai Tanács, minősített többséggel és a Bizottság elnökének egyetértésével, kinevezi az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét. Megbízatását az Európai Tanács ugyanilyen eljárás keretében megszüntetheti. (2) A főképviselő irányítja az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját. Javaslataival hozzájárul e politika alakításához, és azt a Tanácstól kapott felhatalmazásban foglaltak szerint végrehajtja. Ugyanez vonatkozik a közös biztonság- és védelempolitikára. (3) A főképviselő a Külügyek Tanácsának elnöke.”

Az Európai Uniót a szerződés önálló jogi személyiséggel ruházza fel, így az nagyobb súllyal tud fellépni a tárgyalások során, hatékonyabban szerepel majd a nemzetközi színtéren, és a vele kialakítható partnerség lehetősége is kézenfekvőbbé válik az Unión kívüli országok és a nemzetközi szervezetek számára.

Hát ennyit dióhéjban a Lisszaboni Szerződésről és annak helyéről az európai integráció történetében. Arra, hogy ez a szerződés miként válik be, sikertörténet vagy csak egy újabb próbálkozás lesz-e a folyamatban, közhelyesen fogalmazva: a választ a jövő adja meg.