A Bizottság-Tanács-Parlament „triumvirátus szerepe a közösségi döntéshozatalban

 

            A Bizottság döntéselőkészítő szerepének kialakulása

 

            Az alapító honatyák a ESZAK Főhatóságát, majd az EGK Bizottságát egy európai kormány kezdetének képzelték, amelyet a tagállamok nem tudnak befolyásplni és ezektől folyamatosan átveszik az egyes hatásköröket. Mindez azonban álom maradt és már a Római Szerződésben a legfőbb döntési hatáskörökrt a Tanács kapta, míg a Bizottság elsősorban kezdeményező, normatív és végrehajtó feladatokkal látták el. A Tanács felhatalmazása alapján a Bizottág  ugyan átvehetett hatásköröket a tagállamoktól, viszont a versenypolitika területén neki ítélt döntési autonómia után a tagállamok a luxemburgi kompromisszum (a konszenzusos döntéshozatal diadala, de a Bizottság hatáskör-bővítésének a megállítása) után viszakozót fújtak. Ezek után „Tanácsközpontú modell”-ről is beszélünk: ez a  Bizottság döntéselőkészítő szerepére, és a javaslatok Tanácsban történő végsőkig tartó megtárgyalására épül.

            A Bizottság szerepét azonban nem szabad lebecsülni, mert „exkluzív” jogokkal is rendelkezik:

·         a Bizottság javaslatát a Tanács csak egyhangúlag módosíthatja

·         egy közösségi jogszabály tanácsi elfogadása előtt a Bizottság bármikor visszavonhatja javaslatát, amennyiben azon számára elfogadhatatlan változtatásokat kyvánnak eszközölni

 

A Bizottság lényegében önálóan kezdeményezhet közösségi jogalkotást és így meghatározó szerepe van abban, hogy milyen kérdések kerülnek a közösségi döntéshozatal napirendjére.