Az Európai Szén- és Acélközösség megalakulása (ESZAK) – ECSC, MONTÁNÚNIÓ - 1951

 

            A szupranacionális intézményekre épülő föderális Európát zászlajukra tűző mozgalmak kezdetben úgy képzelték, hogy a politikai integráció adhatja meg a megfelelő impulzust az integrációs folyamat kiterjedéséhez. A szimbolikus jellegű Európa Tanács megalakítása után azonabn mindinkább úgy tűnt, hogy az európai integráció építését a gazdasági együttműködés irányából célszerű megkezdeni. Ezen az alapon a francia-német ellentét újbóli kialakulásának kizárását, illetve a francia-német együttműködés biztonsági garanciáinak megteremtését megcélozva hirdette meg Robert Schuman, francia külügyminiszter 1950. május 9-én a később Schuman-tervként elhíresült programot, amelyet Jean Monnet, a francia kormány tervezési részlegének vezetője irányításával készítettek, s amely lerakta az európai integráció, a későbbi Európai Unió alapkövét. Egy föderális alapú, több kompetenciával rendelkező szupranacionális szervezetet vázoltak fel, amely a francia-német tengely körül szerveződik és kötelező döntéseket hozhat a tagállamok részére - így a nemzeti szuverenitás sérül. (GB szerint olyan szervezetre van szükség, amelyben az USA is képviselteti magát.) Világosan látták, hogy ez csak lépésről-lépésre érhető el és az integráció alapjául az európai béke szempontjából alapvető fontosságú szén- és acélipart választották, mert ennek a központi ellenőrzése lehetetlenné tette az önálló háborúra való készülődést és emellett számos gazdasági előnnyel is járt. Ugyanis ebben az időszakban jelentős hiány mutatkozott mindkettőből és a készletek koordinált felhasználása gazdaságilag is indokolta e területen az integráció megvalósítását. A Schuman-terv értelmében a farncia-német széntermelést egy közös főhatóság alá rendelik egy olyan szervezet keretében, amelyhez más országok is csatlakozhatnak. Konrad Adenauerék a javaslatot pozitívan fogadták, a britek azonban nem akartak túlllépni a hagyományos kormányközi együttműködés keretein.

Mindezek után 1951. április 18-án  Párizsban írják alá az ESZAK-ról szóló szerződést (Benelux, Franciaország, Olaszország, Németország), amely 1952. július 23-án lépett hatályba. A hadiipart (szén, acél) közös felügyelet alá helyezik – ezekben a kérdésekben lebontják a vámokat. A gazdaság irányából haladnak a politika felé - funkcionalista megközelítés győz. (SPILLOVER effektus - hógolyó effektus.) Politikai, gazdasági és katonai együttműködéssé alakul 50 év alatt.

            Az ESZAK szrevezeti felépítése:

• élén a Főhatóság (később Bizottság), amely 9 tagból áll. Francia, NSZK, Belga: 2-2 tag, Olasz, Holland, Lux: 1-1 tag. (Megszívták az olaszok) A legfőbb döntéshozó és kötelező erejű döntéseket hoz (nem ajánlások). Az eredeti elképzelés szerint ennek tagjait ugyan a kormányok jeleölték volna, de döntéseikor már teljesen önállóan, a közösségi érdekek figyelembevétele alapján cselekedett volna. Végül is ez az elképzelés nem teljes egészében valósult meg, mert nemzetekfelettiségét ellnsúlyozandó a tagállamok szakminisztereiből létrehozták a Tanácsot
• Miniszterek Tanácsa – kormányközi testületként a Főhatóságot ellenőrző, valamint jogalkotó szervként működött. Az államok miniszterei saját nemzeti érdekeiket képviselik.
• Közgyűlés - 78 tagú, a nemzeti parlamentek delegálják a tagokat, amely konzultatív funkcióval bírt
• Bíróság – a vitás jogi kérdések rendezése és a döntések összhangban állnak-e az alapszerződéssel

 

 A MONTÁNÚNIÓ felszámolja a vámokat a szén- és acél tekintetében. 1957-ig a tanulságok levonása történik és a  konföderáció gondolatától egyre inkább a föderáció felé halad.

            A Montánunió sikerén felbuzdulva a francia kormány elérkezettnek láttta az időt az európai politikai integráció megteremtésére is, és ennek alappiléreként kezdeményezte a közös európai hadsereg felállítására épülő Európai Védelmi Közösség létrehozását ( Pléven-terv). A külügyminiszterek a tervet 1952-ben ratifikálták, de nemcsak az angolok, hanem maga a Francia Nemzetgyűlés sem járult hozzá a ratifikációhoz (1954). A továbblépés az integráció útján így ismét csak a gazdaság területén kínálkozott. 

1954. októberében Párizsban aláírják a kilenc-hatalmi egyezményt és létrejön a Nyugat-Európai Unió (WEU) – Franciaország, GB, Benelux + NSZK, Olaszország, Norvégia, Dánia. 1955-ben az NSZK csatlakozik a NATO-hoz (SU fenyegetés – pénz, hadiipar).

1955. június 1-2-án  Messinában gyűlnek össze a Montánunió tagállamai, hogy a Benelux-államok kezdeményezésére megvitassák a gazdasági integráció elmályítését, szélesebb területekre történő kiterjesztését, mindenekelőtt az atomenergiaügyi és az általános közös piaci együttműködés lehetséges intézményi kérdéseit.  Versenyképessé kell válni az USA-val, valamint ez az összeurópai békéhez is hozzájárul. (GB nincs feldobva a találkozótól, ott is hagyják – mert olyan kérdésekről van szó, amelyek a nemzeti szuverenitás feladásához vezetnek. Nemzetközösség, Angolszász világ, Európa – Three Loves.) A konferencia után létrehozott Spaak vezette bizottság 1956-ra készül el a jelentésével, amelyben kidolgozta a vámunióra épülő közös piac megvalósításának tervét. Olyan intézményi struktúrát javasolt, amelyben az általános politikai ( nemzeti hatáskör) és a közös piac működéséhez kapcsolódó kérdéseket ( közösségi szerv hatósági és közösségi felelősséggel ) megkülönböztetik. Az EVK kudarca után a cél egy működőképes  intézmény létrehozása. Az Egyesült Királyságot ismét felkérték a csatlakozásra, de London ismételten nemet mondott. A hat állam képviselői  1957. március 25 –én aláírták a Római szerződéseket: az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az  Európai Atomenergia Közösséget (Euroatom) létrehozó szerződéseket, amelyek 1958.január 1-én léptek hatályba.Intézményi modellül az ESZAK szolgált,de a hatáskörök tekintetében elmozdulás történt: a Főhatóság szerepét betöltő Bizottságtól a Tanács irányába és ezzel a kormányközi modell domborodott ki a szupranacionálissal szemben (az EVK kudarcának a következménye). Szervek:

-          a Bizottság a legfőbb döntéskezdeményező bizonyos döntéshozatali jogosítványokkal felruházva, de az ESZAK Főhatóságánál korlátozottabb mérétkben. 9 tagja van (Francia, Olasz, NSZK: 2-2 tag, Benelux: 1-1 tag). Független szakértőkből áll, akik a közösséget képviselik. Feladata a döntés-előkészítés.

-          a Miniszterek Tanácsa, mint fő döntéshozó szerv nagyobb hatalommal rendelkezett, mint ESZAK-beli megfelelője

-          a Közgyűlés az ESZAK-hoz hasonló tanácsadói, konzultációs, valamint nagyon korlátozott ellenőrzési jogkörrel lett felruházva

-          a Bíróság a jog érvényesítésének és ellenőrzését és biztosítását kapta feladatul

 

A Bizottság ( a Montánuniónál a Főhatóság ) és a Tanács mindhárom szervezet esetében különálló volt, míg a Közgyűlés és a Bíróság közös szervként működtek.

Rómában a közös piac létrehozása volt a cél (a gazdasági élet harmonikus fejlesztése, annak stabilitásának a biztosítása, a vámok és mennyiségi korlátozások fokozatos megszüntetése (vámunió), a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása, közös mezőgazdasági- és fuvarozási politika kialakítása, valamint a jogharmonizáció.  Létrehoznak egy szociális alapot, de szociális politika még nincs. (Keynes: szociális aktivitás.)

Az Euroatomot felállító szerződés az atomenergia-ipar gyors megteremtését és fejlesztését tűzte ki célul.

Európai Beruházási Bank – a közös projektek finanszírozása, a gazdasági fejlődés elősegítése.

Külkapcsolatok szabályozása (a tengerentúli területek szabályozása – Franciaország).