Kiadási oldal
Közös agrárpolitika (CAP) a legnagyobb rész. A hatok alapítják. Franciaországé a legnagyobb mezőgazdasági kiadás, amit finanszíroztatni akar.
- a mezőgazdaság kiszámíthatatlan, ezért támogatni kell.
- az USA-hoz és Kanadához mérten kicsik a gazdasági egységek – így költséges a modernizálás és a megtérülés is kétséges.
- kérdés az ellátás biztonsága – lehet-e külföldi beszállításra bízni ezt.
- szociális megfontolások – az EU 20%-a élt a mezőgazdaságból, ma ez 2-3%.
- ha a mezőgazdaság nem tartja el a népességet, akkor az problémát okoz, így segíteni kell az ágazatot.
A mezőgazdasági termékek szabadárasak, de egyes cikkeknek a Tanács meghatározta az árát:
1. Adminisztratív ár (kötelező felvásárlás)
2. Tájékoztató ár (ajánlott)
3. Felvásárlási ár
Egy termék közös ára 100, ez kívül 60. Lefölözés: 100-ért árusítja (+ 40), amit lefölöz. Fordított esetben szubvenció (támogatás). Intervenciós támogatás – túltermelés esetén az EU felvásárolja a mezőgazdasági terméket, majd értékesíti. Bizonyos mezőgazdasági termékek esetén az EU meghatározza, hogy X ország mennyit termelhet (MO – szőlő).
Mozgó vám – ez mindig annyi, hogy az EU árszintjére hozza az illető árut.
1980 - Mansholt terv: az elaprózott birtokstruktúrát átalakítani, gépesíteni (nem vezetett eredményre).
Árfolyamrendszer (három féle):
1. Szabadon lebegő (GB 80-as évek) kiszámíthatatlan folyamatokat eredményez
2. Rögzített (egy ország valutáját valamihez köti – pl. 1 uncia arany 35 USD
3. A kettő közötti (MO: csúszó leértékelő)
Az Európai Monetáris Rendszer és az Európai Monetáris Unió(előbbi bemutatása, értékelése, utóbbi szakaszai, konvergencia kritériumai, kilátás, hatás, stb.)
A Római Szerződés még nem szólt a Közösség monetáris integrációjáról és erre látszólag nem is volt szükség, mivel a szilárd alapokon álló, a dollár kulcsvaluta szerepére, annak korlátlan aranyra válthatóságára épülő Bretton-Woodsi pénzügyi rendszer stabil hátteret biztosított a pénzügyi folyamatoknak. A közös piac kiépítése folytán azonban hamar felvetődött a kérdés, vajon elérhető-e a négy tényező (áru, tőke, munkaerő, szolgáltatások) szabad áramlása, ha a tagállamok önálló monetáris politikát folytatnak ?
A közös monetáris politika kialakításának az igénye először a 60as évek végén vetődött fel, amikor a Bretton Woods-i rendszer első bizonytalanságai jelentkeztek. 1969-ben a hágai csúcson a gazdasági és pénzügyi unió megvalósításának a kidolgozására létrehozták a Werner-bizottságot. A Werner-terv alapján 1971 és 1980 között több szakaszban jött volna létre a gazdasági és monetáris unió, amely kezdetben a közösségi valuták egymáshoz viszonyított +/-1%-os ingadozási sávban tartásával indult volna, majd a sáv fokozatos szűkítésével jutottak volna el az árfolyamok teljes rögzítéséhez. Ezt a tervet azonban a kezdeti fázisban elsöpörte a Bretton Woods-i pénzrendszer összeomlása, valamint az első olajválság és annak politikai, gazdasági következményei.
A hetvenes években követett lebegtető árfolyamrendszer folyamatos következtében a tagállamok között egyre erőseben merült fel az igény a közös monetáris rendszer létrehozására. Így sikerült elindítani az ún.Giscard-Schmidt-javaslatra 1979-ben az Európai Monetáris Rendszert (EMS) az Egyesült Királyság részvétele nélkül. Az EMS az EGK tagországai által pénzügyi gyakorlatuk összehangolására létrehozott rendszer (minél kisebb legyen a kilengés +/- 2.25%). Célja az árfolyam-stabilitás nyugat-európai övezetének a megteremtése. Közös elszámolási egységet vezettek be (ECU), amelyet a tagállamok valutaárfolyamainak figyelembevételével határoztak meg (egymással szemben ezzel számolnak el a tagállamok): német márka 30%, francia frank 22% stb…. Az ECU állandó, stabil volt – a valuták kilengése kiegyenlítette egymást. Az államok a tartalékokat ECU-ban képezték. A valutaárfolyamoknál fellépő problémák esetén is használták. 1997-ig élt ez a rendszer, amelynek három fő pillére:
· ECU
· az árfolyamrndszer és a
· hitelezési rendszer
Az EMS sikerein felbuzdulva, majd az Egységes Okmányból adódó tőkepiaci liberalizáció megvalósításával párhuzamosan 1987 után a pénzügyi unió koncepciója ismét középpontba került. 1989-re készült el a Delors-terv, amely lefektette az EMU, a Gazdasági és Pénzügyi Unió programjának alapjait. Ezek
· a tőkeforgalom teljes liberalizációja
· a avaluták korlátlan és visszafordíthatalan konvertibilitása
· az árfolyam lebegési sávok megszüntetése
· a valutaőaritások visszavonhatalan rögzítése
· központi eleme pedig a közös és egyetlen valuta bevezetése
Ezt a tervet némileg módosított formábana Maastrichti Szerződés intézményesítette és tette az EU hivatalos programjává. A közös pénz bevezetését 1999-re tűzte ki és ezt három szakaszban kívánta megvalósítani:
· az első szakasz 1994.1.1-ig tartott és fő céljai: a tőkeáramlás szabaddá tétele, a központi bankok függetlenségének a megteremtése, a tagállami gazdaságpolitikák közötti első harmonizációs lépések megtétele
· a második szakasz 1994.1.1-én kezdődött az EMI, az Európai Központi Bank elődjének a felállításával. Feladata az egységes monetáris politika eszközeinek és rendszerének a kidolgozása, a nemzeti jegybankok közötti együttműködés kialakítása, az EMS és a pénzügyi rendszer felügyelete és az ECU használati körének a bővítése. Meg kellett határozni a monetáris unió harmadik szakaszában résztvevő országok körét és meg kellett hozni a közös pénz bevezetésvel kapcsolatos technikai és gyakorlati döntéseket. A közös pénz konvergencia kritériumai:
- árstabilitás: az infláció maximum 1,5 %-al térhet el a 3 legjobb ország átlagától
- kamatok konvergenciája: a hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2%-nál többel nem haladhatja meg a 3 legalacsonyabb inflációval rendelkező tagország átlagát
- árfolyamok stabilitása: az EMS árfolyammechnaizmusán belül a nem,zeti valutát az utóbbi 2 évben nem értékelhetik le
- stabil korményzati pénzügyi pozíciók: a vizsgált ővben a költségvetési deficit a GDP 3%-át, az államadósság pedig a GDP 60 %-át nem haladhatja meg
· a harmadik szakasz: az Európai Tanács 1998.május2-i brüsszeli ülésén úgy döntött, hogy 1999.1.1-én indul 11 országgal és ezzel egyidőben meghatározták az euró-övezetben résztvevő valuták egymáshoz rögzítését és az ehhez szükséges árfolyamokat. Kijelölték az Európaoi Központi Bank vezető testületeinek tagjait, és így mind az ECB, mind az ESCB 1998.6.1-én megkezdhették működésüket. 1999.1.1-én 0 órakor elindult történelmi útjára az euró.
Bevezetés at EU-ba, Krizmanits József 2005. november 4.
Horváth Zoltán: Kézikönyv az EU-ról 2005. HVG Kiadó
Horváth Zoltán - Tar Gábor: Az Európai Parlament
Laczkóné Tuka Ágnes: Európai Palament, a meg-megújuló intézmény
Rubicon 2003/3-4. sz. Új világrend, Európa egység előtt, USA szeptember 11. után
Politikatudományi Szemle 2005/2. sz. 21-89. oldalig
Politikai elemzések (E-mailen átküldi)
Bayer József: A politikatudomány alapjai
Érdekességként:
Navracsics Tibor: Európai belpolitika 1988. Európa Kiadó
Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana 1994. Európa Kiadó
Kende Tamás: Európai közjog és politika 1995. Osiris
Föderáció – államok együttműködési formája. Államszövetség (szoros szövetség). A központi szervek (végrehajtó, döntéshozó) minden tagállamra kötelező erejű döntéseket hoznak (bizonyos jogosítványokat átvesznek a tagállamoktól). Pl. Németország, USA.
Konföderáció – szuverén államok laza szövetsége. Nincs nemzetek feletti végrehajtó, törvényhozó hatalom. Nincs a tagállamokra kötelező döntés. A döntési jogok mindegyike nemzeti. Pl. Brit Nemzetközösség
|