Együttműködési eljárás

            Az Egységes Okmány vezette be, de az eljárás jelentősége az Amszterdami Szerződés következtében erősen lecsökkent, mivel alaklamzási területeinek nagy része átkerült az együttdöntési eljárás alá. Lényege: a Tanács csak egyhangúan utasíthatja el a Parlament módosításait.

            Hozzájárulási eljárás

            Az Egységesokmány vezette be és lényegében vétójogot jelent a Parlament számára a hatáskörébe utalt terület eseténLényege: egy adott kérdés elfogadásához a Parlamentegyetértése szükséges a Tanács döntése előtt. Ezek a

• nemzetközi vonatkozású ügyek pld. csatlakozási szerződés
• a támogatási politikát érintő egyes anyagi vonatkozású ügyekben ( strukturális alap, Kohéziós Alapok)
• az európai választási rendszerrel és a
• az alpvető jogokat megsőrtő tagállammal szembeni szankciókkal kapcsolatos döntések

Együttdöntési eljárás

A Maastrichti Szerződés vezette be és az Amszterdami Szerződés után jelentősége tovább nő. Eljárás:

·         a Bizottság eljuttatja javaslatát a Parlamenthez, amely véleményt mond  és ez tartalmazhat módosító javaslatot is. Ha a Tanács egyetért, akkor ezt minősített többséggel elfogadja és az eljárás be is fejeződik.

·         Ha a Tanács nem ért egyet, akkor saját javaslatot, ún. közös álláspontot bocsát a Parlament rendelkezésére, amit ez második olvasatban megtárgyal. Négy lehetősége van: nem ad ki véleményt; elfogadja; abszolút többséggel elutasítja; vagy módosításokat javasol. Az első két esetben a Tanács elfogadja  a jogszabályt, a harmadikban a ajvaslatot el nem fogadottnak tekinti és az eljárás eredmény nélkül lezárul. Az utolsó esetben a javaslat a Bizottság értékelése után visszakerül a Tanácshoz és amennyiben elfogadja a módosításokat, akkor a jogszabály megszületik. Ha nem, akkor egyeztetőbizottság alakul és itt további háromféle eredmény lehetséges: egyezség és mindkét intézmény elfogadja; egyezség, de az egyik intézmény nem fogadja el; vagy nincs egyezmény. Az utolsó két esetben nem születik meg a jogszabály.

Költségvetés az EU-ban

Nem lehet deficites. 1971-től a bevétel a tagállami befizetésekből származik (ez az adott tagország gazdasági súlya alapján történik). 1965-től a vám- és agrárbevételek közös kasszába kerülnek. 1968 június 1 – létrejön a vámunió, aminek eredményeként a vámbevétel a közös kasszába kerül.

Az ÁFA-ból (Value Added Tax – értéktöbblet-adó) - 1 % a költségvetésbe megy az 1980-as évek közepéig. 1985-től ez az összeg 1,4 %-ra nőtt., mivel az agrárköltségvetést finanszírozni kell. Az 1.4% a fogyasztást tükrözi, nem a termelést.

1985-ben reform, bevezetik a GDP faktort (az összes befizetés 1.8%-a - évente változik – és kompenzálják.